Onga XX. századi történelme fotók tükrében

Az Ongai Kulturális Egyesület gondozásában és kiadásában – bátran állítjuk – egy párját ritkító könyv jelenik meg községünkről, annak lakóiról a magyar államiság ezer évének is emléket állítva. A kötet 500 példányban, kemény táblás, A 4-es, 142 oldalas, műnyomó kartonon nyomtatott, felülvilágított kivitelben, 370 fotóval lát napvilágot, melynek kiadási költsége meghaladja a 900.000 forintot. (Ami jelenleg sajnos ilyen nagyságban még mindig nem áll rendelkezésünkre. Támogatásokat továbbra is köszönettel elfogadunk.) A kötet ünnepi megjelenésére augusztus 20-án, a Falunapon kerül sor. Kedvcsinálóként a kötet olvasásához, lapozgatásához a mű bevezetőjét közzétesszük.

Ezer évvel ezelőtt első királyunk, Szent István megkoronázásával a magyar nép a keresztény hitben egyesült Európa népeivel. Azóta Magyarország a keresztény Európa szerves része. A Millennium talán legnagyobb üzenete, hogy ezeréves örökségünkből megőriztük mindazt, amit lehetséges volt, és arra érdemesnek látszott. Ebből községünk az 1222-es első említésétől kezdve napjainkig méltó módon vette ki részét.
Onga, Abaúj legdélibb települése, melynek évszázadok alatt a legfontosabb feladata az volt, hogy otthonává váljon az itt élőknek. A gondviselés jól igazgatta sorsunkat, községünk népe átvészelte az évszázadok viharát, túlélte a tatár, török és habsburg dúlásokat. Szüleinknek, nagyszüleinknek és dédszüleinknek sem jutott kevesebb. A XX. század szűnni nem akaró borzalmát kellett átélniük, az első- és második világháborút, a harmadik birodalom hódítását, a kommunizmus és a szovjet birodalom hosszú ittlétét, ideiglenes állandóságát.
Ez a könyv mégsem a nagy sorsfordulókat veszi számba. Nem értékel, nem véleményez, nem húz mérleget. Az embert keresi, azt az embert, aki hittel, becsülettel, hűséggel, barátsággal, családja és ismerősei iránti szeretettel próbálta megtalálni helyét a nagyvilágban, elsősorban ahhoz a településhez kötődően, amit úgy hívnak Onga.
Az emberek olykor érzik, máskor utólag tudják meg, hogy mikor kezdődött és mikor ért véget egy korszak. A bizonyosság melletti érvelés lehetőségét rendszerint a távlat, az idő adja meg. Az azonban már most megállapítható, hogy a XX. század történelmi és hamarosan naptári értelemben is véget ér.
Az elmúlt évszázad Ongán is nagy idők tanúja volt. A korábbi időszakokhoz képest óriási előnye e száz évnek, hogy az események történések fotókon, fényképeken is meg lettek örökítve. Míg a pillanatból idővel sajátosan önszerveződő érzet és emlékezet válik, addig a fényképnek megvan az a sajátossága, hogy kimerevíti az időt és megőrzi a pillanatot, mivel a fotók konkrét tartalommal töltik meg a múlt emlékképeit. Úgy véltük, érdemes megmutatni azt, amit elvben mindenki láthatott. Az Ongai Kulturális Egyesület megalakulása óta keresi a szülőföld, az ősök, a múlt, a hagyomány tisztelete felé vezető igazodási pontokat. Ezen az úton az egyik lépés ez a könyv. Emlékeink, legendáink, hagyományaink, barátaink, ismerőseink, szeretteink nélkül nem vagyunk teljes emberek. Hisszük, hogy közösségünk múltjának egy szeletét sikerült e kötet lapjai közé zárnunk, ami akkor kell életre, ha a könyvet oly szeretettel forgatja, lapozgatja a Tisztelt Olvasó, mint amilyennel mi készítettük.
A képek másféléves gyűjtőmunka eredményeként álltak össze. Sok száz fotóból csak ez a közel négyszáz kép került be. Nem volt könnyű a gyűjtés, de a válogatás sem. Mi legyen benne, mi maradjon ki. A szerkesztők munkáját megnehezítette, hogy az egyes korszakokból közel sem álltak rendelkezésre hasonló számú, témájú és minőségű képek. Akaratunk és szándékunk ellenére dominálnak a század utolsó évtizedeinek fotói. Ami talán mégsem baj ha belegondolunk, hogy ha a leszármazottaink száz év múlva a mi korunkat vizsgálják, milyen érték lesz a kezükben, mennyivel könnyebb dolguk lesz, hogy egy nyomtatásban megjelent album segítheti munkájukat, ami tulajdonképpen a XX. század végének kis tükre.
Eredetileg úgy terveztük, hogy a képeket a korszakhoz kapcsolódó újságcikkekkel magyarázzuk és egészítjük ki. Erről a szándékunkról azonban – nem biztos, hogy helyesen – letettünk. Úgy gondoltuk – mivel az anyagi lehetőségeink az album terjedelmét erősen behatárolták –, hogy hasznosabb ha inkább több fotót mutatunk be, teszünk közzé, hisz az újságcikkek a könyvtárakban bárki számára hozzáférhetők, míg a fotók nem.
A kötet képei tíz nagyobb fejezetben vannak elrendezve. A fejezetek egy-egy nagy személyiség gondolata köré csoportosulnak. Az egyes képekhez az album végén képjegyzék tartozik, ahol a fotó tulajdonosának, készítőjének, gyűjtőjének nevét olvashatjuk. Ugyancsak ott van feltüntetve a kép keletkezésének az időpontja és a képen látható személyek listája. Ez utóbbival volt a legnehezebb dolgunk. A régi, főleg a nagyobb csoportképeknél legtöbbször már maguk a tulajdonosok sem tudták hogy kik vannak a képen. A nevek sokszor a múlt ködébe vesztek. A képeken látható személyek lehetőség szerinti teljes azonosítása még előttünk álló, pótolandó feladat, ami az album megjelenése után talán könnyebb lesz. A képekhez kapcsolódó jegyzékben így csak azokat az információkat tüntettük fel, amit biztosan tudni véltünk. Így is lehetnek hibák, hisz csak az emberi emlékezetre hagyatkozva nagy a tévedés lehetősége. A lakosoktól szerzett egyes képekhez kapcsolódó adatok már a gyűjtés során számtalan ellentmondást eredményeztek, de reméljük, hogy ezek feloldását a lehető legjobban oldottuk meg.
Az albumot megpróbáltuk értékesebbé, egy kicsit „nemzetközivé” tenni azzal, hogy a képekhez tartozó címeket, magyarázatokat, a bevezetést lefordítottuk angolra és németre.
Köszönet illeti mindazokat, akik a gyűjtésben segítettek, akik a fotókat rendelkezésünkre bocsátották, és akik a kiadás anyagi feltételeinek előteremtésében segédkeztek, támogatást nyújtottak. A szerkesztőtársaknak és az egyesület tagjainak köszönöm, hogy jól szót értettünk, hogy kellemesen és gyümölcsözően tudtunk együtt dolgozni. Végül hadd jegyezzük meg, hogy Onga múltjával kapcsolatos régi fotók gyűjtését az album megjelenésével nem fejeztük be. Sőt, sokaknak e könyv lapozgatás után jut majd eszébe, hogy ő is rendelkezik jó képekkel, és azokat is fel lehetett volna használni. Ne habozzanak, juttassák el hozzánk, pótoljuk az elmulasztottat. Terveink szerint a jövőben az Ongai Kulturális Füzetek egy újabb köteteként megjelentetjük az album kiegészítő kötetét új, fellelt fotókkal. Addig azonban ehhez az albumhoz kívánok az Ongai Kulturális Egyesület valamennyi tagja nevében minden Kedves Olvasónak jó olvasást, lapozgatást, kellemes időtöltést, barangolást a múltban, az emlékekben.

– Takács László főszerkesztő –