Onga XX. századi történelme fotók tükrében
Az Ongai Kulturális Egyesület gondozásában és kiadásában – bátran állítjuk – egy párját ritkító könyv jelenik meg községünkről, annak lakóiról a magyar államiság ezer évének is emléket állítva. A kötet 500 példányban, kemény táblás, A 4-es, 142 oldalas, műnyomó kartonon nyomtatott, felülvilágított kivitelben, 370 fotóval lát napvilágot, melynek kiadási költsége meghaladja a 900.000 forintot. (Ami jelenleg sajnos ilyen nagyságban még mindig nem áll rendelkezésünkre. Támogatásokat továbbra is köszönettel elfogadunk.) A kötet ünnepi megjelenésére augusztus 20-án, a Falunapon kerül sor. Kedvcsinálóként a kötet olvasásához, lapozgatásához a mű bevezetőjét közzétesszük.
Ezer évvel ezelőtt első királyunk, Szent István
megkoronázásával a magyar nép a keresztény hitben egyesült
Európa népeivel. Azóta Magyarország a keresztény
Európa szerves része. A Millennium talán legnagyobb üzenete,
hogy ezeréves örökségünkből megőriztük mindazt, amit
lehetséges volt, és arra érdemesnek látszott. Ebből
községünk az 1222-es első említésétől kezdve napjainkig
méltó módon vette ki részét.
Onga, Abaúj legdélibb települése, melynek évszázadok alatt
a legfontosabb feladata az volt, hogy otthonává váljon az itt
élőknek. A gondviselés jól igazgatta sorsunkat, községünk
népe átvészelte az évszázadok viharát, túlélte a tatár,
török és habsburg dúlásokat. Szüleinknek, nagyszüleinknek
és dédszüleinknek sem jutott kevesebb. A XX. század szűnni
nem akaró borzalmát kellett átélniük, az első- és második
világháborút, a harmadik birodalom hódítását, a
kommunizmus és a szovjet birodalom hosszú ittlétét,
ideiglenes állandóságát.
Ez a könyv mégsem a nagy sorsfordulókat veszi számba. Nem
értékel, nem véleményez, nem húz mérleget. Az embert
keresi, azt az embert, aki hittel, becsülettel, hűséggel,
barátsággal, családja és ismerősei iránti szeretettel
próbálta megtalálni helyét a nagyvilágban, elsősorban ahhoz
a településhez kötődően, amit úgy hívnak Onga.
Az emberek olykor érzik, máskor utólag tudják meg, hogy mikor
kezdődött és mikor ért véget egy korszak. A bizonyosság
melletti érvelés lehetőségét rendszerint a távlat, az idő
adja meg. Az azonban már most megállapítható, hogy a XX.
század történelmi és hamarosan naptári értelemben is véget
ér.
Az elmúlt évszázad Ongán is nagy idők tanúja volt. A
korábbi időszakokhoz képest óriási előnye e száz évnek,
hogy az események történések fotókon, fényképeken is meg
lettek örökítve. Míg a pillanatból idővel sajátosan
önszerveződő érzet és emlékezet válik, addig a
fényképnek megvan az a sajátossága, hogy kimerevíti az időt
és megőrzi a pillanatot, mivel a fotók konkrét tartalommal
töltik meg a múlt emlékképeit. Úgy véltük, érdemes
megmutatni azt, amit elvben mindenki láthatott. Az Ongai
Kulturális Egyesület megalakulása óta keresi a szülőföld,
az ősök, a múlt, a hagyomány tisztelete felé vezető
igazodási pontokat. Ezen az úton az egyik lépés ez a könyv.
Emlékeink, legendáink, hagyományaink, barátaink,
ismerőseink, szeretteink nélkül nem vagyunk teljes emberek.
Hisszük, hogy közösségünk múltjának egy szeletét
sikerült e kötet lapjai közé zárnunk, ami akkor kell
életre, ha a könyvet oly szeretettel forgatja, lapozgatja a
Tisztelt Olvasó, mint amilyennel mi készítettük.
A képek másféléves gyűjtőmunka eredményeként álltak
össze. Sok száz fotóból csak ez a közel négyszáz kép
került be. Nem volt könnyű a gyűjtés, de a válogatás sem.
Mi legyen benne, mi maradjon ki. A szerkesztők munkáját
megnehezítette, hogy az egyes korszakokból közel sem álltak
rendelkezésre hasonló számú, témájú és minőségű
képek. Akaratunk és szándékunk ellenére dominálnak a
század utolsó évtizedeinek fotói. Ami talán mégsem baj ha
belegondolunk, hogy ha a leszármazottaink száz év múlva a mi
korunkat vizsgálják, milyen érték lesz a kezükben, mennyivel
könnyebb dolguk lesz, hogy egy nyomtatásban megjelent album
segítheti munkájukat, ami tulajdonképpen a XX. század
végének kis tükre.
Eredetileg úgy terveztük, hogy a képeket a korszakhoz
kapcsolódó újságcikkekkel magyarázzuk és egészítjük ki.
Erről a szándékunkról azonban – nem biztos, hogy helyesen
– letettünk. Úgy gondoltuk – mivel az anyagi
lehetőségeink az album terjedelmét erősen behatárolták –,
hogy hasznosabb ha inkább több fotót mutatunk be, teszünk
közzé, hisz az újságcikkek a könyvtárakban bárki számára
hozzáférhetők, míg a fotók nem.
A kötet képei tíz nagyobb fejezetben vannak elrendezve. A
fejezetek egy-egy nagy személyiség gondolata köré
csoportosulnak. Az egyes képekhez az album végén képjegyzék
tartozik, ahol a fotó tulajdonosának, készítőjének,
gyűjtőjének nevét olvashatjuk. Ugyancsak ott van feltüntetve
a kép keletkezésének az időpontja és a képen látható
személyek listája. Ez utóbbival volt a legnehezebb dolgunk. A
régi, főleg a nagyobb csoportképeknél legtöbbször már
maguk a tulajdonosok sem tudták hogy kik vannak a képen. A
nevek sokszor a múlt ködébe vesztek. A képeken látható
személyek lehetőség szerinti teljes azonosítása még
előttünk álló, pótolandó feladat, ami az album megjelenése
után talán könnyebb lesz. A képekhez kapcsolódó jegyzékben
így csak azokat az információkat tüntettük fel, amit
biztosan tudni véltünk. Így is lehetnek hibák, hisz csak az
emberi emlékezetre hagyatkozva nagy a tévedés lehetősége. A
lakosoktól szerzett egyes képekhez kapcsolódó adatok már a
gyűjtés során számtalan ellentmondást eredményeztek, de
reméljük, hogy ezek feloldását a lehető legjobban oldottuk
meg.
Az albumot megpróbáltuk értékesebbé, egy kicsit
„nemzetközivé” tenni azzal, hogy a képekhez tartozó
címeket, magyarázatokat, a bevezetést lefordítottuk angolra
és németre.
Köszönet illeti mindazokat, akik a gyűjtésben segítettek,
akik a fotókat rendelkezésünkre bocsátották, és akik a
kiadás anyagi feltételeinek előteremtésében segédkeztek,
támogatást nyújtottak. A szerkesztőtársaknak és az
egyesület tagjainak köszönöm, hogy jól szót értettünk,
hogy kellemesen és gyümölcsözően tudtunk együtt dolgozni.
Végül hadd jegyezzük meg, hogy Onga múltjával kapcsolatos
régi fotók gyűjtését az album megjelenésével nem fejeztük
be. Sőt, sokaknak e könyv lapozgatás után jut majd eszébe,
hogy ő is rendelkezik jó képekkel, és azokat is fel lehetett
volna használni. Ne habozzanak, juttassák el hozzánk,
pótoljuk az elmulasztottat. Terveink szerint a jövőben az
Ongai Kulturális Füzetek egy újabb köteteként
megjelentetjük az album kiegészítő kötetét új, fellelt
fotókkal. Addig azonban ehhez az albumhoz kívánok az Ongai
Kulturális Egyesület valamennyi tagja nevében minden Kedves
Olvasónak jó olvasást, lapozgatást, kellemes időtöltést,
barangolást a múltban, az emlékekben.
– Takács László főszerkesztő –