Fásításról, parkosításról

Mindenki által ismert mondás, hogy aki fát ültet, azt nem magának, hanem unokáinak, a jövő nemzedékének teszi. Örvendetes tény, hogy az elmúlt egy-két évben, községünkben egyre többen teszik magukévá ezt a felfogást.

Mindenekelőtt a községi önkormányzat, aki sokszor szélmalomharcot vív, de újra és újra tesz lépéseket annak érdekében, hogy lakókörnyezetünk szebb, komfortosabb és egészségesebb legyen. A sokszor nem csak a természet, az időjárás okozta fapusztulást is időről időre pótolnia kell. (A Berzsenyi utcában például minden évben több platán fát kell újra ültetni.) Anyagi lehetőségeinek függvényében példaértékűek a tavak fásításával kapcsolatban megtett lépések. A tavaly őszi, és az idei tavaszi faültetés gyanánt – ha az időjárás és egyes ongai lakosok is úgy akarják – községünk több mint egy hektáros olyan egybefüggő erdős, fás területtel rendelkezik, amit talán csak déd- vagy ükszüleink láthattak Ongán. Ennek környezeti, esztétikai, egészségünkre, közérzetünkre gyakorolt hatása felbecsülhetetlen.

Lehetőségeihez képest az Ongai Kulturális Egyesület is kiveszi részét a faültetésben. A tavalyi évben a Kegyeleti parkban, illetve a Bársonyos-patak partján szervezett parkosítást az OKE.

Szerencsére vannak olyan helyi lakosok is, akik odafigyelnek arra, hogy a házuk, telkük előtti köztér szépen rendezett, parkosított legyen. Újságunk hasábjain többször megjelent fafelajánlással kapcsolatos felhívásra – Juhász József Felszabadulás és Klinga Róbert Kölcsey utcai lakosokat kivéve – ugyan még nem sokan jelentkeztek, de bízunk abban, hogy e téren is lesz áttörés.

Sajnos korántsem minden szép és jó. Ha számba vesszük, hogy az OKE társadalmi összefogással összesen mintegy 350 db fát és cserjét ültetett el, és abból mintegy 25 maradt meg a Kegyeleti parkban és kb. 35–40 a patak partján, akkor szomorú a helyzet. Még inkább elkeserítő, ha megnézzük, miért pusztultak el ilyen nagy számban a fák. Néhány példa: az ott tevékenykedő közhasznú munkások, nem tudván vagy nem akarván megkülönbözetni a gyomtól a fákat (!), azok nagy részét tavaly lekaszálták. Máskor a patak partján lévő telektulajdonosok úgy égették el a feleslegessé vált kukoricakórót, hogy azok a mézgás égereket is kiölték. Nem is beszélve azokról, akik kifejezetten úgy gondolják, hogy az ültetett fák az ők téli tüzelő gondjukat hivatottak megoldani. Természetesen az időjárás, a szárazság is megtette a magáét, de ez ellen egyszerűen lehetne védekezni: locsolással – ami sokszor sajnos a fákat elültetők idejébe se fér bele –, egy kis odafigyeléssel.

Újra tavasz van. Rügyeznek, virágoznak a fák, kivirul a természet, megújul az élet, bizakodva tekintünk a jövő elé. Már csak azért is, mert a VII-es és VIII-as tavak között szemnek gyönyörködtető látványban lehet részünk: D-ről szemlélve – a terepadottságokat kihasználva – a „teraszos fásítás kicsiny ongai példája” tárul elénk.

A tavak tavaly elkezdett fásítását tehát tovább folytatta a községi önkormányzat. A korábban elkészített és elfogadott terveknek megfelelően – az Ongai Kulturális Egyesület szakmai segítségével – április 2-án sor került 600 db fa beszerzésére a derecskei csemetekertből, amelyeket másnap 8 közhasznú-, az önkormányzat műszaki csoportjában dolgozó 2- és Szabó Menyhért önkormányzati képviselő által fizetett 5+9 munkás elültetett. A fák összetétele: 200 db mézgás éger, 200 db puszta szíl, 50 db kőris, 50 db fehér nyár és 100 db ezüst-, illetve hegyi juhar, összértékük 180 000 Ft-ot tett ki. A tervezett ültetendő fák közül egyedül a hárs volt az, amit nem sikerült beszerezni. Ezen hiányosság, és az elpusztuló fák pótlására ősszel kerül sor. A különféle cserjék, bokrok telepítésére a kilátó megépítése után kerül sor. Az iskolai oktatás számára is hasznosítható dísz-tankert egyedi fáinak beszerzése anyagi lehetőségek függvényében később fog megvalósulni. A parkosítás további része volt az április 3. hetében 60 000 Ft értékben beszerzett fűmag elvetése. A tavasz folyamán a parkosított területre a közeljövőben kihelyezésre kerül az elkészült 15 db pad és 3 asztal.

Örüljünk együtt e megtett lépéseknek, és bizakodjunk, hogy az elültetett fák megmaradnak, nem száradnak ki, lesz aki locsolja, gondozza őket, a horgászok, a tavaknál pihenni vágyók nem akarják felhasználni őket szalonnasütéshez vagy bográcsozáshoz, a gyermekeink nem a fákon próbálják ki ajándékba kapott bicskájuk élét, hogy a kerékpárral fabeszerzésre induló honfitársaink messziről elkerülik e területet, hogy e példaértékű lépéseket újabbak követik, s végül megérdemeljük majdani unokáink dicsérő, elismerő szavait, amikor a lombok hűsítő árnyékában elmélkednek a múltról, a jelenről, azokról, akik mindannyiunkért, a közért tettek valamit.

- T. L. -