Labdarúgó edzõk ember közelben: Jónyer Gergely
Novemberi számunkban új rovatot indítunk, melyben a helyi labdarúgó edzõket szeretnénk egy kicsit jobban megismertetni a település lakosságával. Ez alkalommal Jónyer Gergelyt kerestük fel.
- Mióta vagy tagja az edzõi teamnek? Hogyan kerültél bele? Hogy érzed magad?
- 2012 áprilisa óta vagyok tagja az ongai utánpótlásnak. Varacskai István invitálására vállaltam el ezt a szép feladatot, melyet nagy örömmel és odaadással végzek.
- A helyi sportéletben jártas emberek bizonyára emlékeznek az itteni játékos pályafutásodra. Mesélnél róla a fiatalabbaknak is?
- 1993-ban kezdtem el Ongán focizni elõször az ifjúsági csapatban, késõbb pedig a felnõtt gárdában is, egészen 2002-ig. Ezalatt az idõ alatt nagyon sok új ismeretséget, barátságot kötöttem, amelyekre máig szívesen emlékszem vissza. Szerettem meccsekre és edzésekre járni, mert akkoriban ifi és felnõtt szinten egy fõképp helyi kötõdésû játékosokból álló gárda próbálta meg együtt a lehetõ legjobb eredményt elérni.
- Milyen korosztállyal foglalkozol? Milyenek a gyerekek?
- Az U-13-as korosztállyal foglalkozom, edzõi tapasztalat híján elõször picit szokatlan volt a feladat, de az eddig eltelt idõ alatt egyre jobban összecsiszolódunk a gyerekekkel, akik úgy érzem elfogadtak és szeretnek velem dolgozni.
- Hogyan készülsz fel egy edzésre? Mi az ars poetikád?
- Természetesen, ha valamit elkezdek, azt igyekszem maximális erõbedobással, lelkiismeretesen végezni. Így van ez az edzések, mérkõzések tekintetében is. Minden tréninget igyekszek változatosan megtervezni. Van néhány szakkönyvem, az interneten is kutatok, hogy minél változatosabb és érdekesebb edzéseket tudjak tartani. Legfõbb célom hogy a gyerekek megszeressék a labdarúgást, mindig jókedvvel, várakozással telve jöjjenek mérkõzésre, edzésre.
- Ha nem a gyerekeket nyúzod, mivel foglalatoskodsz?
- 2012. január óta élelmezésvezetõként dolgozom a napközi otthonban, tehát mondhatni egész héten gyerekek közelében vagyok. Szabadidõmben elsõsorban 3 éves kisfiammal, Patrikkal próbálok minél többet együtt lenni, mindemellett barátaimmal, feleségemmel rendszeresen látogatom a DVTK hazai mérkõzéseit.
- Miben változtatnád meg az egyesületet, mi az, amivel nem vagy elégedett, mi az, ami viszont tetszik?
- Az egyesület, illetve a sportpálya megítélésem szerint épül, szépül. Gondolok itt például arra, hogy már van két füves játékterünk, kivilágított mûfüves pályánk, a kispadok is megújultak és a pályákhoz járdák épültek. Remélem, ebben az ütemben sor kerül majd az öltözõ felújítására is.
- Mit üzennél a szurkolóknak?
- Én inkább az ongai szülõknek üzenném, hogy bátran járassák sportolni gyermekeiket, mert a csapat illetve versenysport szerintem építõ, nevelõ, jó hatással van mindenkire, de legfõképpen a gyerekekre.
- Varacskai István -
