Mit rejt a gátnál a föld? - Régészeti feltárás Ócsanáloson
2013 tavaszán Onga Nagyközség Önkormányzatának megbízásából a Herman Ottó Múzeum végzett régészeti feltárásokat Onga - Ócsanálos árvízvédelmi fejlesztéséhez kapcsolódóan. Az elõzetes kutatások során a gátépítés nyomvonalán a múzeum szakembereiként összesen négy olyan területet találtunk, amelyek a történeti idõkben alkalmasak lehettek az emberi megtelepedés számára.
A kutatást 2013 áprilisának végén kezdtük meg. Pár napon belül világossá vált, hogy a négy területbõl kettõ tartható régészeti lelõhelynek, így azok feltárását végeztük el. A feltárásokat a Herman Ottó múzeum két munkatársa, Miskolczi Melinda és Szörényi Gábor András irányította. A két régészeti lelõhely közül elsõként a kisebb méretû, közel860 m2alapterületû lelõhelyet vizsgáltuk. Ez Ócsanáloson a Kinizsi Pál u. környezetében, a lakott településrész keleti oldalán, a Hernád árvízmentes magaspartján helyezkedik el. A lelõhely elnevezését az utcanév "ihlette", a továbbiakban ezért így hivatkozunk rá.
A Kinizsi Pál utcánál 2013. április végétõl május közepéig folytak a feltárások, összesen 52 objektumot, azaz régészeti jelenséget bontottunk ki a területen. Több gödröt, egykori oszlophelyeket, kemencéket, egy árok részletét, valamint egy ház nyomait azonosítottuk a lelõhelyen. Az elõkerült jelenségek nem egy idõben voltak használatban; azok az õskorra, Árpád-korra és az újkorra keltezhetõek. Az õskori gödröket a lakott település szélén, a vízhez közel elhelyezkedõ tároló- vagy szemétgödrök maradványának tartjuk. Több olyan oszlophelyet, cölöplyukat is találtunk, melyek egymástól szabályos távolságra, két, egymást keresztezõ vonalban helyezkednek el. Ezek egy kerítés vagy õskori ház részét képezhették. Szintén egy õskori ház romjaira utalt az a viszonylag nagyméretû, kerámiatöredékeket és paticsdarabokat (az egykori tapasztott ház falának megégett maradványait) tartalmazó folt, melyet a területen bontottunk ki.
Az Árpád-korra keltezhetõ az a gödör, melyet egy korábbi, a szkíta idõszakban (Kr. e 8-3. század) létesített, azonban már feltöltõdött gödörbe ástak bele. A feltárás eredményei alapján az Ócsanálos - Kinizsi Pál u. elnevezésû régészeti lelõhelyet egy több korszakban is létezõ település szélének tartjuk. Az emberi megtelepedés számára kiválóan alkalmas területrõl elmondhatjuk, hogy már az õskorban is lakott volt, az Árpád-kor emberei is itt éltek és az újkorban is használták a jelenleg kis kertekként hasznosított területet.
A nagyobb méretû régészeti feltárás a Nyárjas-dûlõ területén zajlott. A lelõhely 
Ócsanálos belterületén, a lakott külterület keleti oldalán, a Hernád árterébõl kiemelkedõ magasparton található. Itt közel két hónapon keresztül folytak a munkák. A0,4 hektárnagyságú lelõhelyen közel 400 jelenséget azonosítottunk, melyek között több ház, kemence, gödör, cölöplyuk, árok és kút volt. Az objektumok feltárásán túl a lelõhelyet több alkalommal fémkeresõ mûszerrel is átvizsgáltuk. A Kinizsi Pál utcánál tapasztaltakhoz hasonlóan itt is megállapítottuk, hogy az általunk vizsgált területen több korszakban, az õskortól egészen az újkorig éltek emberek.
Az õskort ezen a lelõhelyen több gödör és kemence képviselte. A Kr. e. 8-7. században itt élt szkíták nyomát is megtaláltuk, feltártuk egykori lakóházukat. Szintén a szkítákhoz kapcsolható két apró méretû, finom kidolgozású, háromélû nyílhegy és egy bronz karperec, melyet a fémkeresés során találtunk.
A császárkort a fémkeresés során megtalált, Marcus Antoninus és Commodus császár által kibocsátott két pénzérme, valamint egy ruhakapcsoló tû (ún. fibula) töredéke képviselte. A leletek a Kr. u. 2. század végére keltezhetõek, azonban ebbõl a korszakból származó házakat vagy gödröket nem találtunk a területen. Kérdés, hogy az ebben az idõszakban élt emberek esetleg az általunk vizsgált területen kívül laktak, vagy csak "átutazóban" voltak és elveszítették a fémkeresés alkalmával megtalált tárgyakat?
Kutatásunk során legnagyobb mennyiségben az Árpád-kor hagyatékát tudtuk vizsgálni. A területen nagy számban találhatóak a korszakhoz tartozó kemencék és házak. A kibontott, kissé földbe mélyített házakban megfigyeltük, hogy a hozzájuk tartozó kemence többnyire az északkeleti sarokban helyezkedett el. Több ízben azonosítottuk a házak tetõszerkezetét tartó ágasfák cölöphelyét is. A házaktól távolabb található Árpád-kori és középkori kemencék esetében azt tapasztaltuk, hogy sütõfelületük kemény volt, az alatt kerámiatapasztást figyeltünk meg. Egy ízben azt is észleltük, hogy a kemencét megújították, a roncsolt, elhasználódott sütõfelületre egy újabb platnit alakítottak ki. Az általunk vizsgált nyomvonalszakaszon a falu két részét azonosítottuk: az északi oldalon helyezkedtek el a lakóházak és itt volt a tárológödrök egy része is; a déli terület volt az "ipari övezet", biztonsági okból a lakóházaktól távolabb, itt kaptak helyet a kemencék, mûhelyek, kutak és a gödrök másik része. Az itt élõ Árpád-kori közösséghez tartozott a fémkeresés során elõkerült eszközök (sarló, fejsze, balta, vaskések, vascsatok) egy része. Ebbõl a leletanyagból emelkedik ki az V. István által a 13. században kibocsátott szlavón báni dénár érméje, valamint egy igen ritka leletnek számító pénzváltó mérleg.
Szintén az Árpád-korra, valószínûleg a tatárjárás idejére keltezhetõ a területen talált egyetlen sír is. Az elhunytat sekély sírgödörbe temették, csigolyájába fúródva nyílhegyet találtunk. A halott az Árpád-kori falu közösségéhez tartozott, menekülése során íjjal lõhették hasba. Feltételezhetõen a tatárok vágták le mindkét lábát, babonás okból. Hitük szerint így a halott ártó szándékkal már nem tudott utánuk menni a túlvilágról.
A fémkeresés során több, 14-15. századi pénzérmét (dénárt és garast) is találtunk, melyek arra utalnak, hogy a területen ekkor is intenzív megtelepedés lehetett. A pénzanyagból kiemelkedik Károly Róbert (1308-1342) ezüstgarasa, melynek átmérõje csaknem3 cm. Szintén a 14-15. századra keltezhetõ az egyetlen, feltárt pince is.
Nagyobb mennyiségû kerámiaanyagot tartalmaztak azok a kora újkori, újkori gödrök, melyek a feltárás teljes területén elszórtan jelentkeztek. Ezek az objektumok több alkalommal roncsolták a területen megtalálható, korábbi korszakokból származó jelenségeket. A kerámiaanyag mellett a fémkeresésbõl származó 17-18. századi pénzérmék (17. századi garasok, Mária Terézia egykrajcárosa, II. Rákóczi Ferenc 1707-es évszámmal jelzett réz poltúrája) is igazolják, hogy a területet ebben az idõszakban is intenzíven használták.
Munkánkat nagy lelkesedéssel kísérte végig Ócsanálos lakossága is. Több alkalommal jöttek érdeklõdni a feltárás mikéntjérõl, az elõkerült leletekrõl. Örömmel fogadtuk még azt, az ásatás ideje alatt érkezett felkérést, hogy Ongán az addig elõkerült leletanyagból rendezzünk egy kisebb kiállítást. A fémkeresés során elõkerült két, középkori gyûrût pedig Miskolcon a "Nincs egy rongyom se´..." - Öltözködés és viselet az õskõkortól napjainkig címû kiállítás keretein belül mutattuk be a nagyközönségnek.
A feltárások során árnyaltabb képet nyertünk Ócsanálos történetérõl, melyet az ásatás eredményeinek vizsgálata, az elõkerült leletanyag feldolgozása várhatóan tovább fog gazdagítani.
- Miskolczi Melinda régész, Herman Ottó Múzeum -
