Kislexikon

 

Agglomeráció: tömörülés, egy nagy várost körülvevő települések összessége.

 

Agitálás: meggyőzéssel igyekszik valakit valamire rávenni.

 

Alispán: a középkorban a vármegye élén álló megyeispán által kinevezett helyettes, a XVI. századtól a vármegyei nemesek közgyűlése által a főispán helyetteseként megválasztott személy.

 

Armalista: csak nemesi levéllel, birtokkal nem rendelkező nemes.

 

Bécsi döntések: 1938-ban, illetve 1940-ben német és olasz döntőbíráskodás révén az I. világháború után, a trianoni békével elvesztett területek egy részének visszaszerzése az akkori Csehszlovákiától és Romániától.

 

Címer: valamely közösség (település, család stb.) megkülönböztetésére használatos alakos, színes jelvény.

 

Classis: osztály.

 

Consistórium: egyháztanács.

 

Copf stílus: a XVIII. század második felében uralkodó, a rokokót felváltó, jellegzetes fonott füzérdíszt alkalmazó művészeti stílus.

 

Császár adója: a legfontosabb török állami adó a hódoltsági Magyarországon.

 

Cseléd:
1. Valakihez hosszabb ideig elszegődő mezőgazdasági bérmunkás.
2. Munkáltatójánál lakó háztartási alkalmazott.

 

Csendőr: a II. világháború előtt a rendőri feladatokat ellátó személy.

 

Demográfiai robbanás: gyors népesség növekedés.

 

Dézsma-jegyzék: különböző adók (gabona, bor, bárány stb.) behajtását rögzítő középkori irat.

 

Diktátum: rákényszerített, ráparancsolt.

 

Direktórium: hatóság, irányító kormány- vagy helyi társadalmi szerv 1919-ben, a Tanácsköztársaság idején.

 

Dotáció:

 

Elkonfiskál: elkoboz, lefoglal.

 

Embervágó: régi földmérték. Egy ember által egy munkanap alatt lekaszálható rét, kb. 1200 négyszögöl.

 

Filoxéra: szőlőgyökértetű által okozott szőlő pusztulás (vész).

 

Foszlány: a címerpajzsot körülvevő díszítés.

 

Főispán: a nemesi vármegye élén álló személy.

 

Föld újraosztás: a falusi földközösségben meghatározott időközönként a szántóföldek sorsolás útján történő újraosztása.

 

Főszolgabíró: a nemesi vármegye önkormányzatának tisztviselője, aki elsősorban az igazságszolgáltatásban tevékenykedett, utóbb a járási hivatalok vezetője.

 

Front: harcvonal, amelynek mentén az ellenséges harcoló csapatok egymással szemben állnak.

 

Fundus: telek, jobbágytelek.

 

Hajdútelep: a XVII. században létrejött, sajátos kiváltságokkal rendelkező település, melyben a lakosok előnyösebb jogi helyzetben voltak, mint egy faluban.

 

Három éves terv: a II. világháború után az ország újjáépítését, a harci cselekmények okozta pusztítások nyomait eltüntetni akaró országos- és helyi terv.

 

Humusz: jó minőségű termőföld.

 

Icce: időben és térben tág határok között változó űrmérték kb. 8 dl.

 

Ikonosztázion: a görög szertartású templomokban ajtókkal ellátott és szentképekkel díszített válaszfal a hajó és a szentély között; szentképfal.

 

Infláció: pénzromlás.

 

Janicsár aga: a törökök félelmetes zsoldos katonáinak vezetője.

 

Jurátus: joggyakornok, ügyvédgyakornok.

 

Kabarok: török eredetű, a magyarokhoz csatlakozott segédnép a honfoglalás idejében.

 

Kamara: a királyi kincstár, a királyi jövedelmeket kezelő hivatal, intézmény.

 

Kapitalizmus: az újkorra jellemző gazdasági- és társadalmi rend.

 

Kántor: az énekes szertartásokat (orgonán és) énekszóval vezető egyházi alkalmazott.

 

Kettős adózás: az ország azon területeire nehezedő (köztük Borsod és Abaúj megyék) súlyos teher, ahol a XVI–XVII. században mind a törökök, mind a magyarok beszedték a falvakra kivetett adójukat.

 

Kila: 1. Régi súlymérték, kb. 30 kg. 2. Űrmérték, kb 1 pozsonyi mérő, azaz 62,08 liter.

 

Kolera: a XIX. században megjelent (Magyarországon először 1831-ben), szüntelen hasmenéssel és hányással járó (gyakran halálos) ragályos betegség.

 

Kommenció: mezőgazdasági cselédek megegyezés szerinti (természetbeni) járandósága.

 

Kova: ütésre szikrát adó kemény kvarc, kő.

 

Köböl (kassai): 1. Változó űrtartalmú bormérték, 13.43 liter. 2. Gabonamérték, amely 83 litert tett ki.

 

Kukások: dohánytermesztéshez értők, azzal foglalkozók.

 

Kuriális község: nemesek által lakott, sajátos jogokkal rendelkező falu.

 

Kúria: udvar, tanácskozó ház, nemesi föld vagy telek.

 

Külterjesség: szabadban tartot, legeltetett állatok.

 

Magkő: az őskorban a fegyverek, eszközök alapanyaga (obszidián, kova stb.).

 

Malomárok: malmok működtetésére szolgáló természetes vagy mesterséges vízi csatorna.

 

Meandrikus: 1. Kígyószerűen díszített, kígyóvonal. 2. Ismétlődő, szögletes formákban vezetett szegélydísz.

 

Mezőváros: kiváltságokkal rendelkező, de földesúri hatalom alatt álló középkori település.

 

Métermázsa: régi súly mértékegység, 100 kg.

 

Nyílvetés: különböző hosszúságú nyílvesszőkkel, pálcákkal és cédulákkal történő sorshúzás, a földterület szétosztása végett.

 

Nyomáskényszer: a falusi földközösség határbeli, mindenkire kötelező azonos termények termesztése.

 

Obszidián: különféle színekben előforduló, igen kemény, vulkanikus eredetű ásvány.

 

Oklevél: középkori jogbiztosítékkal rendelkező irat.

 

Orosz szántóvetők: ruszin nemzetiségű, mezőgazdasági munkát végző betelepedők.

 

Öl: hosszmérték, 1,896 méter.

 

Pakura: az ásványolaj lepárlásából származó maradvány; fűtő- és hajtóanyag.

 

Paticsdarab: vesszőből font, sárral tapasztott fal darab.

 

Pátens: parancs, rendelet.

 

Porta: a földesúr által a jobbágy használatára bizonyos szolgáltatások fejében átadott földterület.

 

Presbitérium: protestáns egyházközségi tanács.

 

Propaganda: valamely eszme, elmélet hirdetése; népszerűsítés, hírverés, reklámozás.

 

Rekvirálás:
1. Hatóságilag, térítés ellenében igénybe vett ingó dolog, főleg háború idején.
2. Összeszed, összeszerez, összeharácsol (főleg katonaság élelmet, takarmányt stb.).

 

Revízió: módosítás, átértékelés, felülvizsgálat. (Magyarországon az 1920-as trianoni béke módosítására irányuló politikai törekvés.)

 

Sarjú: levágott, lekaszált növény tövéből ugyanazon évben újranőtt hajtás.

 

Só, só-szállítás: a középkor csaknem egyetlen általánosan használt ételízesítője és tartósítószere; nélkülözhetetlensége miatt egyike a legfontosabb kereskedelmi árucikkeknek. A só-kereskedelem nagy bevételt jelentett az egész középkoron keresztül. Időnként pénzként, fizetőeszközként használták.

 

Summások: megszabott járandóságért idénymunkára (pl. aratás) szegődött munkás.

 

Szabadosok: a jobbágyi állapotnál szabadabb, költözési joggal rendelkező társadalmi réteg, döntően a XVII–XVIII. században.

 

Szandzsák: török közigazgatási terület, melynek élén a bég áll.

 

Szekularizálás: valaminek a kivétele az egyházi, lelkészi hatáskörből, s világi, polgári hatáskörbe adása.

 

Szpáhi: török lovas katona, akiknek nagyobb része a szultántól kapott földbirtokért cserébe harcolt.

 

Stagnál: nem növekszik, állandósul.

 

Tagosítások: több darabból álló birtokok egy tagba hozása.

 

Tanács: a szocializmus éveiben (1950–1990) a települést irányító választott testület.

 

Tarló: az a föld, amelyről a gabonavetést levágták.

 

Taxás nemesek: valamilyen adót fizető vagy szolgáltatást teljesítő szegényebb nemes.

 

Tönköly: hosszú, laza kalászú, ma már csak elvétve termesztett gabona.

 

Ugar: a szántóföld azon része, melyet az előző évi termény betakarítása után egy egész esztendőn át vetetlenül hagynak, és közösen az állatok legeltetésére használnak.

 

Ukrán front: a II. világháborúban az oroszok és a németek közötti arcvonal elnevezése. Magyarországon a II–IV. ukrán front csapatai harcoltak.

 

Urbárium:
1. A jobbágy kötelező szolgáltatásait meghatározó feudális irat.
2. Az úrbéri földek (telekkönyvi) nyilvántartása.

 

Urna: halott hamvait tartalmazó edény.

 

Úrbérrendezés: Mária Terézia 1767-es rendeletére végrehajtott jobbágyi szolgáltatások, teleknagyságok állami szabályozása.

 

Úriszék: a jobbágy feletti elsőfokú földesúri bíráskodás.

 

Üteg: néhány löveggel rendelkező tüzérségi alegység.

 

Vám (elpusztult): földesúri jogon a hídon való átkelésnél szedett kiváltság megszűnése.

 

Vízpróba: a középkorban az istenítéletek egyik formája. Az akkori emberek hite szerint a vízbe dobott,összekötözött megvádolt személy ha nem bűnös, a víz befogadja, nem dobja ki.

 

Vörösőrök: a Tanácsköztársaság alatt, 1919-ben a rend őrei.

 

Zászlóalj: 2–4 gyalogos, műszaki stb. századból álló katonai alakulat.

 

Zsúp: kézzel kicsépelt és csomóba kötött, tetőfedésre való (rozs) szalma.