A község gazdaságtörténete

A falusi gazdálkodás kialakulása

Kezdetben a földet vadtalajváltó rendszerben művelték. Ez azt jelentette, hogy sem a művelés alá vett terület nagysága, sem a talajváltás időtartama nem volt meghatározva. A földet addig használták, amíg az ki nem merült. Ekkor más helyen törtek fel területet szántónak.

A földművelésre való áttéréssel, az állandó (helyhez kötött) falu kialakulásával a határ birtoklási formája a falusi földközösség lett. A lakosok fokozatosan hódították el a szántókat, réteket az erdőtől, a mocsaraktól, ezt nevezzük irtásnak. Az Ongán letelepedő parasztok a kialakított belsőtelkeken laktak, és onnan jártak ki a határba megművelni a földeket. A föld birtokosai a földesurak voltak, de a művelt terület nagyrészét közvetlenül a parasztok használták. A szántónak és rétnek kiszemelt területet minőség és a falutól való távolság alapján táblákra, dűlőkre, járásokra osztották, amelyekből a közösség tagjai egyenlő jogon részesültek. A parcellák kiosztása a parasztcsaládok között rendesen nyílvetéssel történt. A község legrégibb (XVI–XVIII. századi) szántói a Mesterréten, a Koportán, a Nagy- és Kisnyilason, a Füveskertnél, a Hangyáson, a Ravaszháton, a Betegvölgyben és a Balogh- nyárjasnál voltak.

A falutól távol eső földeken “szabad” vagy “első” foglalás alapján osztás és sorsolás nélkül bárki annyit szánthatott fel, amennyit meg tudott művelni. A családok ideiglenes parcelláit csak egy keskeny, felszántatlan, füves mezsgye választotta el egymástól.

A földközösség legjellemzőbb vonása a határ időszakonként való újraosztása. A közösség megszabta, hogy tagjai mikor, mit és hol vessenek. Erre azért volt szükség, mert dűlőutak hiányában csak egymás földjén át lehetett közlekedni. Ez pedig kölcsönös kártételek nélkül csak úgy volt lehetséges, ha a szomszédok ugyanazt a növényt termelték, és a szükséges gazdasági munkát ugyanazon időben végezték el. Az ugar és a tarló is csak akkor szolgálhatott a község állatainak legelőül, ha nem voltak közbeékelődő földdarabok, amelyeken más termett, és az aratás egyszerre ment végbe. A nyomáskényszer a település nemesi birtokosaira is vonatkozott. Nyomásnak azért hívták, mert a szántóföldet amikor ugarban volt a jószággal legeltették, azok azt letaposták, lenyomták. Az ongai határt sokáig kétnyomásos rendszerben művelték. A szántóföld fele került bevetésre, míg másik fele ugaron maradt. A háromnyomásos gazdálkodás tartósan a XVIII. században terjedt el.

A telkes jobbágy gazdálkodásának alapja a földesúri birtokhoz tartozó megművelt jobbágytelek volt, melynek nagysága a XIV–XV. században még 10–50 holdat tett ki. Egy-egy egész telek átlagos mennyiségű szántóföldtartozéka 20–30 holdban jelölhető meg. A telekaprózódás előrehaladtával egy féltelkes jobbágy család 10–15, a negyedtelkes 5–7,5 holdon folytathatott szántóföldi gazdálkodást.

A telek megmunkálásához állatállományra és gazdasági felszerelésekre (eke, szekér stb.) volt szükség. A szegényebbek másod-, harmadmagukkal társultak ezek előteremtésére. A mezőgazdaság különböző munkáit évről-évre ugyanazokon a napokon végzeték (jeles napok).

A jobbágy, a jobbágytelek használatáért különböző szolgáltatással tartozott a földesurának.

A nagyobb birtokosok saját kezelésű birtokaikat a jobbágyok ingyen munkájával, robotjával művelték meg. Ilyen, úgynevezett majorsága, uradalma volt a XVII. században Ongán a Szepessy családnak és más birtokos famíliáknak.

Kérdések:

– Mit jelent a vadtalajváltó földművelés?

– Kik voltak a föld birtokosai és használói a középkorban?

– Mit jelent a földközösség, a nyílvetés, az ugar és a nyomáskényszer?

– Melyek voltak a község legrégibb művelt földjei?

Termelt javak, tenyésztett állatok a XIX. század végéig

A középkori kisnemesi- és jobbágytelkeken, a helyi uradalmakban hasonló módon gazdálkodtak, hasonló növényeket termeltek, hasonló állatokat tartottak.

A történeti múltban, különösen a török háborúk idejében, a megélhetés alapja inkább az állattartás volt, mint a földművelés. A lábon járó jószág menthető volt a fosztogató katonáktól, a határban el lehetett rejteni az adószedők, a vagyonösszeírók elől.

A XVI–XVII. században jelentős számú juh és szarvasmarha legelt az ongai határban, de a helyiek lovat is tartottak. A korabeli erdők a sertéstartáshoz, a disznók makkoltatásához nyújtottak kedvező feltételeket. A szegényebbek tejelő állatokként kecskét tartottak. Az udvarokat gazdag baromfiállomány népesítette be. A Bársonyos mocsaras, vadvizes vidéke kedvezett a liba- és kacsa tartásnak. Sokan foglalkoztak méhészkedéssel is.

Ongán a XVIII. században is dominált az állattenyésztés. A határ nagy része rét és legelő volt. A rétek jó és szép füvet teremtek, de a Bársonyos árvizei idején kevés hasznukat vették, s kétszer nem kaszálták. A faluban továbbra is a nagyállattartás dominált. Az igaerőre nagy szüksége volt az ongaiaknak, akik a XVIII–XIX. század fordulóján leginkább a Tokaj–Miskolc közötti sószállításból és a környező szőlőkben vállalt szekeres bérmunkából éltek. Ha megszorultak, az állataikat a miskolci- és a szikszói piacokon értékesítették.

Az állattenyésztést továbbra is a külterjesség jellemezte, a korábbi fajtákkal, említésre méltó takarmánytermesztés nélkül. Rét- és legelőgazdálkodásról még alig beszélhetünk, legfeljebb a legeltetés rendjét meghatározó szabályok, s a sarjúkaszálás érdekében korlátozott réthasználat jelezte a változás irányát.

A XIX. század végén az állattenyésztés háttérbe szorult, a megélhetés alapjává egyre inkább a szántóföldi növénytermesztés vált. A falu állatállománya 1897-ben: 190 ló, 199 tinó és ökör, 600 szarvasmarha, 1095 sertés, 1869 juh, 4 szamár és 2890 baromfi. 98 méhcsaládja is volt a település gazdáinak. Az igás állatok között egyre jobban elterjedt a ló (4 egyes-, 66 kettős- és 28 négyes fogat). Volt a faluban 2 öszvér-, 1 bivaly- és 1 tehén fogat is.

A szántóföldi növénytermesztés domináns eleme mindvégig a gabonatermesztés volt. A határt az ongaiak már a XVII. századtól háromnyomásban hasznosították. A búza és a rozs az őszi vetésbe került, a tavasziak közül a zab és az árpa volt meghatározó, de vetettek tönkölyt és kölest is. XVII. századi adatok szerint az ongaiak lencsét és borsót is termesztettek. Mindaz, ami intenzívebb munkát és gondoskodást kívánt, a kertekbe szorult. A gyümölcsös és zöldséges kerteken kívül ott talált helyet a káposzta- és a kenderföld, a szőlő. Lent és kendert csak a házi szükségletek fedezésére termeltek.

A XIX. században egyre nőtt a szántóföldek területe. Az 1800-as évek elején a határban megjelent a kukorica, majd a dohány, a század végén a különböző takarmány- és ipari növények, de elsődleges szerepe továbbra is a gabonatermesztésnek volt. Az 1880-as években a filoxéra az ongaiak szőlőjét sem kímélte, az gyakorlatilag kipusztult. (1873-ban 42 hektáron még 76 szőlőbirtokosa volt a falunak.)

Évszázadokon át a lakosok táplálék-kiegészítésben a halászatnak is fontos szerepe volt. Halastó híján a parasztok a Bársonyosban halásztak.

Kérdések:

– Az évszázadok során milyen növényeket termesztettek Ongán?

– Melyek voltak a leginkább tenyésztett állatok a faluban?

– Az egyes korszakokban a mezőgazdaság melyik ága dominált a helyi gazdálkodásban?

Változások a földtulajdon-viszonyokban

1845-ben az ongai határ 51%-a a négy nagyobb birtokos – Darvas család, Eötvös Tamás, Puky István és Végh György –, 2 %-a a nemesi kisbirtokosok, 15%-a az úrbéresek, 1%-a a református egyház kezén volt. A közös legelő a határ 28%-át tette ki.

A tulajdonviszonyokban lényeges változást az 1848-as jobbágyfelszabadítás és az 1853-ban kiadott úrbéri pátensek hoztak. Megnőtt az önálló kisbirtokosok száma, de a határ döntően továbbra is a kisszámú nagybirtokos kezén volt. A művelt földterület 4/5-én az 1930-as években kilenc birtokos osztozott.

A II. világháború után, 1945 tavaszán a nagybirtokokat felosztották a 473 igénylő között. A parasztok mellett a földosztás során olyanok is kaptak földet, akik az ipar valamelyik területén dolgoztak, előbb azonban a volt urasági cselédek, majd a sokgyermekes családok földigényét elégítették ki.

A szocializmusban az egyéni helyett a közös, a kollektív gazdálkodást helyezték előtérbe. 1948-ban Ongaújfaluban szerveztek állami gazdaságot, majd 1949-ben Új Barázda néven a községben alakult termelőszövetkezeti csoport, ami 1956-ban bomlott fel. A falu lakóinak többsége – az agitálások ellenére – kívül maradt a tsz-en, és egyéni gazda maradt. A megváltozott körülmények csak az 1960-as években ,,viszik be” a község lakóit a közös gazdálkodás kereteibe. A Petőfi Sándor nevét felvevő új tsz 1961-ben alakult. Az Ócsanáloson működő önálló termelőszövetkezet ebbe olvadt bele. 1975-ben a Petőfi Mg. Tsz. önállósága megszűnt, az része lett a Nagymiskolci Állami Gazdaságnak. A tsz földjének egy része a Hernádnémeti Mg. Tsz-hez került. Az egyéni gazdák csak a rendszerváltás után, az 1990-es években kaphatták vissza a korábban a tsz-ekbe bevitt földjüket.

Kérdések:

– Részletesen olvashatsz az ongai tsz-ekről az Onga története c. könyv 282–283. és a 294–297. oldalán.

– Hogyan változtak meg a birtokviszonyok 1848 és 1945 után?

– Mikor és milyen néven alakultak tsz-ek Ongán? Érdeklődj szüleidtől, nagyszüleidtől, mit tudnak a helyi tsz-ekről!

A felbomló agrárvilág

A miskolci iparvállalatok közelsége már a XX. század első felében egyre erőteljesebb hatást gyakorolt a község foglalkozási struktúrájára. Míg 1930-ban a népesség 74%-a élt a mezőgazdaságból, addig 1941-re már csak 65%-a. Az iparban dolgozók aránya 8%-ról 15%-ra nőtt. Hasonló változás a közlekedési és kereskedelmi szektorban is lezajlott. A paraszti birtok sok helyi lakosnak már nem tudott munkát adni. Egyre több fiatal tanult szakmát Miskolcon, és az iskola elvégzése után a város nagyüzemeiben helyezkedett el.

A faluban kisiparosok is éltek. Ezek száma 1943-ban a Szikszói Ipartestület tagdíjlajstroma alapján 28 fő volt. A kisiparosok nagyrésze az uradalmakon dolgozott.

A II. világháború után a község társadalmának átrétegződése tovább folytatódott. A szocialista korszakban a társadalmi modernizáció újabb szakasza zajlott le. A hagyományos agrár társadalom végleg felbomlott. Onga múltbeli agrárjellegű gazdasága az 1970-es évekre ipari-agrár jellegűvé vált. A lakosság döntő hányada – 1970-ben több mint 50%-a – a környező települések – elsősorban Miskolc – üzemeiben, gyáraiban, bányáiban dolgozott. Sokan vállaltak munkát a község határában 1961-ben létesített csavargyárban, illetve az alsózsolcai házgyárban is.

A XX. század utolsó évtizedeiben tovább csökkent a mezőgazdasági keresők száma. Nőtt a kereskedelemben, a postánál, a szállításnál, a közlekedésben dolgozók és az egyéb szolgáltatást végzők száma és aránya. A rendszerváltás után a beállt politikai- és gazdasági változások következtében az iparban foglalkoztatottak aránya csökkent.

Kérdések:

– A község XX. századi gazdaságában bekövetkezett változásokról olvashatsz az Onga története c. könyv 258–260., 280–282., 287–290. és a 297–299. oldalán.

– Hogyan változott meg a XX. században a mezőgazdaságban és az iparban, illetve más gazdasági ágakban dolgozók száma és aránya Ongán?

– Érdeklődj szüleidtől! Milyen gyárakban, üzemekben dolgoztak a helyiek a szocializmus éveiben?

– Milyen kisipari tevékenységet végeztek az uradalmakban?

Feladatok

1. Hol voltak a község legrégibb szántói?

.....................................................

2. Mit jelentenek a következő fogalmak?

nyomáskényszer: .........................................

nyílvetés: ..............................................

tarló: .................................................

ugar: .................................................

két- és háromnyomásos gazdálkodás: .

sarjú: .................................................

filoxéra: ...............................................

3. Sorold fel az ongai határban a XIX. század végig leginkább termesztett növényeket és a tenyésztett állatokat!

növények: ..............................................

.....................................................

állatok: ................................................

.....................................................

4. A XX. század első felében termesztett növényekről olvashatsz az Onga története c. könyv 253–256. oldalán. Milyen változásokat figyelhetsz meg a korábbi évszázadokhoz képest?

.....................................................

.....................................................

5. Mi lett a sorsa a Kishegyen és a Nagyhegyen lévő szőlő parcelláknak? .....

.....................................................

.....................................................

.....................................................

6. A következő táblázat a község aktív keresőinek %-os megoszlását mutatja 1970 és 1990 között. Vizsgáld meg az adatokat és válaszolj a kérdésekre!

Melyik gazdasági szektorban történt csökkenés? .

.....................................................

Melyik gazdasági szektorban történt növekedés?

.....................................................

Mi az oka a mezőgazdasági keresők arányában látható drasztikus csökkenésnek?

.....................................................

.....................................................

Az 1990-es év helyi- és országos adatai között milyen összefüggések láthatók?........................................................................................................

7. Nézz utána! Hol dolgoznak nagyobb számban ongaiak napjainkban?

8. Helyi szinten milyen munkalehetőségek adódnak a községben?