A környező települések történetéből

Onga elpusztult középkori szomszédai

Ongától délre helyezkedett el Kemej. Írásos forrásban először 1275-ben szerepel, akkor Kemej dézsmája ügyében intézkedett az egri püspök. A település neve puszta személynévből keletkezett magyar névadással, az alapjául szolgáló személynevet, a Keme-t 1273-ban említik. 1345-ben különböztetik meg először Alkemejt, Kemej többi részétől. Felsőkemejt 1404-ben említik először. Ettől kezdve a források rendszeresen megkülönböztetik a két falurészt. Említik őket együtt is, külön is, közöttük több falut felsorolva, de szerepelnek Onga, Bőcs, Halmaj és Szikszó szomszédságában is. A falu templomát és papját 1332-ben említik először. 1404-ben arról tudunk, hogy a templom Szent György tiszteletére volt szentelve és kőből épült.

A különböző birtokosok kezén lévő két Kemej hamar hódoltsági területté vált. Már 1552-ben így szerepel az összeírásokban. Ennek ellenére csak 1569-ből van az első olyan adatunk, amely török pusztításra utal. 1570-ben mindkét Kemejből Újfaluval és Ongával együtt összesen 1 forintnyi adót gyűjtöttek össze. Együtt dézsmálták 1571-ben is Ongát és a két Kemejt. 1590-ben a két Kemejben összesen 24 ház állt. 1602-ben tatártámadás érte a falvakat. Ezt követően 1635-ig szegényes körülmények között tengődik itt néhány ember. Amikor 1647-ben, a ládi pálosok tulajdonaként említik, mindkét település már puszta, a falvak valószínűleg ekkorra már elpusztultak. A hol Borsodhoz, hol Abaújhoz sorolt települést az 1686-os összeírás is pusztának említi.

Az elpusztult falut a ládi pálosok a Rákóczi-szabadságharc után újratelepítették. Ezt követően 1949-ig lakott, méghozzá elég népes puszta volt, önálló kovácsműhellyel, iskolával. Ekkor rendelettel szüntették meg, lakosait Alsózsolcára költöztették.

A középkorban önálló, népes település volt Onga szomszédságában Újfalu. A mai Ongaújfalu területén, a Vaskar nevű szántóföldön, közvetlenül a vasúttól nyugatra állhatott a templommal is rendelkező falu. A XV–XVI. században Ongánál nagyobb határral és jóval több portával, nagyobb népességgel rendelkezett. 1427-ben az összeírt kapuk lajstroma szerint Újfaluban 70 portája volt a birtokosoknak. A Perényi családnak 30, Brankovics Györgynek 40 portáját írták össze. A XVI. században a település reformátussá lett, s az itteni református eklézsiának lett filiája Onga. A török hódoltság alatt a település veszített korábbi jelentőségéből. A XVII. század végére elpusztult, s határa a szikszaiak, majd az ongaiak kezébe került.

A középkorban Újfalu és Szikszó között terült el Sziget Alsózsolca és Felsőzsolca között Simárd falu. Sziget a török háborúk alatt, Simárd valamivel korábban pusztult el.

Kérdések:

– Sorolj fel Onga elpusztult középkori szomszéd településihez kötődő helyneveket!

– Melyek azok a települések Onga környékén, amelyek az évszázadok alatt elpusztultak?

– Mit tudsz Újfaluról és a két Kemejről?

Felsőzsolca

A település területe évezredek óta lakott volt. Újkőkori, bronzkori, kelta és avar korabeli leletei ismertek. Itt zajlott le a Sajónál 1132-ben II. (Vak) Béla csatája a trónkövetelő Borisszal. 1281-ben említi először oklevél a Zsolca nevet, Nogsolcha névalakban. A falu ekkor Ernye bán fiának, Istvánnak a tulajdona volt. Az Anjouk alatt a diósgyőri uradalom részeként gyarapodott a település. A falu a Szemere-, a Bánfalvi-Bárius családé volt, majd Ferdinánd király 1541-ben Serédi Gáspárnak adományozta. 1544-ben a Bebek család, 1564-ben a felsővadászi Rákóczi család, majd a XVII–XVIII. század fordulóján a Dőry, és kisebb részben a Szirmai család a birtokosa.

A török 1544-ben felégette a falut, majd a visszatelepülés után behódoltatta a zsolcaiakat. A község a XVII. században több alkalommal is pusztává vált. Ekkor már itt is tért hódított a protestánizmus.

A XVIII. században a Dőry család utáni öröklés révén lett birtokos Zsolcán a Platthy-, a Szathmáry-Király- és a Dessewffy család. A betelepülő szláv lakosság lassan elmagyarosodott. 1805-ben görög katolikus egyházközösség jött létre a faluban.

1849-ben Görgey Artúr serege győzedelmeskedett Zsolcánál az orosz csapatok felett, akik felégették a falut. A település a XIX. századtól folyamatosan fejlődik. 1887-ben már kisdedóvója volt Zsolcának. A település 1896-tól nagyközségi, 1997-től városi rangot kapott. A település az utóbbi években is látványos fejlődésen ment keresztül.

Kérdések:

– Sorold fel Felsőzsolca birtokosait, s történetének nevezetesebb eseményeit!

– Mikor lett város Felsőzsolca?

– Felsőzsolcáról olvashatsz az Ongai Kékdaru 1999. augusztusi számában, s még részletesebben Zsíros Sándor: Felsőzsolca története című, 1993-ban megjelent munkájában.

 

Alsózsolca

A község Felsőzsolca testvértelepülése. Egy időben jöttek létre, évszázadokon át történelmi fejlődésük is azonos úton haladt. A név első eleme, az Al szótag arra utal, hogy a folyó (Sajó) alsóbb szakaszán lévő településről van szó.

A falu a diósgyőri uradalom része volt. A XV. században a két Zsolca élete különvált. A Bánvalvi-Bárius, majd az Ibrányi családé lett a község, 1668-tól a Vay család kezébe került a település. A Vay család számos kiemelkedő politikust, férfit, tudóst, művészt adott a nemzetnek. A család révén fordult meg Alsózsolcán Csokonai Vitéz Mihály, Kazinczy Ferenc és Lévay József. A Vay család adományából épült a XVIII. század végén a copf stílusú református templom. 1849-ben a Vay kastélyban szállt meg Görgey Artúr.

A XX. században az iparosodó Miskolc és a megépült vasútvonalak jóvoltából gyors ütemben fejlődött a község. Az 1950-es és 60-as években jelentős iparvállalatok telepedtek a település határába, hozzájárulva Alsózsolca további fejlődéséhez. A biztos gazdasági háttér a rendszerváltás utána azonban megrokkant, a cégek nagy része megszűnt.

– Mit jelent Alsózsolca nevében az Al szótag?

– Melyik, a településhez is kötődő család játszott fontos szerepet az ország történelmében?

– Mi segítette első Alsózsolca XX. századi fejlődését?

– Alsózsolcáról olvashatsz az Ongai Kékdaru 1999. júniusi számában.

Arnót

A helység neve valószínűleg a német Arnod személynévből keletkezett, ami arra utal, hogy az Árpád-korban Arnold nevű főúr, főpap volt a falu birtokosa. Az oklevélben először 1230-ban említett települést a XVIII. század végéig Sajó-Arnót néven ismerték, mivel hajdanán a folyó a falu alatt folyt.

Első ismert birtokosai az Ákos nemzetségből kerültek ki. A török 1554-ben pusztította el a falut, majd az ismétlődő pogány támadások a Rákóczi család birtokába kerülő Arnótot teljesen elnéptelenítették. Az új tulajdonos, Szirmai István a XVIII. században telepíti újjá Sáros megyei szláv jobbágyokkal, akik 1705-ben felállították evangélikus gyülekezetüket. Az új templomot Radvánszky Ferenc földesúr építtette 1779-ben. A reformátusok Onga filiáját adják.

Harcok folytak Arnóton 1849-ben, 1919-ben és 1945-ben is. A II. világháború után fejlődésnek indult a község. A közeli Miskolc, a jó infrastrukturális ellátottság, a kiépülő lakótelepek, a környező kavicsbányák mind hozzájárultak Arnót gyarapodásához.

Kérdések.

– Miből ered a község neve, s ezt mikor említi először írott forrás?

– A török időkben mi lett a falu sorsa?

– Ki, mikor és milyen jobbágyokkal telepíti újra Arnótot?

– Minek köszönheti XX. századi fejlődését a község?

– Arnótról olvashatsz az Ongai Kékdaru 1999. júliusi számában és Molnár Béla 1999-ben megjelent Arnót története című könyvében.

Gesztely

A történelmi Zemplén vármegye Harangod síkjának délnyugati sarkában, a Hernád folyó mindkét partján fekszik a szláv nevű Gesztely. A település első írásos feljegyzése 1219-ből maradt fenn. 1268-ban Drug (Dorog) fia, Sándor szabolcsi főispán birtokába került. A XIV. században a falu két részből állt, Al- és Fel - Gesztelyből, s mindkettő az egri káptalan tulajdonában volt. A XV. században több család is (Drugeth, Orosz, Daróczi, Hangácsi és Gesztelyi) a falu birtokosa volt.

1560-ban a Rákócziaké lett a település, melyet a török 1566-ban felégetett. A falu mezőváros lett, majd 1607-ben hajdútelep. A lakosok Ongához hasonlóan sokáig állattenyésztésből és sókereskedelemből éltek.

Többször megfordult a településen barátjánál, Puky Istvánnál Csokonai Vitéz Mihály. 1849 júliusában Onga és Gesztely között verte meg Leiningen-Westerburg Károly az oroszokat. 1919-ben a Hernád-híd nyugati oldalán lévő réten a cseh intervenciósok 20 vöröskatonát és 3 polgári személyt – köztük több ongait – végeztek ki.

Gesztelynek és Ongának a XIX–XX. században számos közös földbirtokosa volt (Kóczán, Zmeskál stb.). A falu igazából az utóbbi évtizedekben indult fejlődésnek.

– Mikor említi írásos forrás először Gesztely nevét?

– Kik voltak az évszázadok alatt a község birtokosai?

– Milyen közös csomópontok vannak Onga és Gesztely történelmében?

– Gesztelyről olvashatsz az Ongai Kékdaru 1999. májusi számában.

 

Szikszó

Szikszó közigazgatási területén kő- és vaskori leletek mellett avarkori urna, honfoglalás kori csontvázak kerültek elő.

A település neve először IV. László királyunk 1280-as oklevelében fordul elő Zegzon alakban, melynek jelentése szikes völgy.

A XV. század elejétől kisebb megszakításokkal Perényi birtok. A reformáció idején a protestánsok birtokába került templom már a XIV. században állt. A XVI. században lőréses kőfallal erősítették meg, melyet vizesárok is védett. A támpilléres, gótikus templom szép szerkezeti elemeket őriz a románkor idejéből is.

Fülek eleste után Szikszó adót fizetett a töröknek, melynek megtagadása után a török 1588-ban a településre támadt. Rákóczi Zsigmond egri várkapitány serege kemény csatában szétverte és megfutamította a pogányokat. Ez a győzelem Onga számára pusztulást hozott, mivel a menekülő törökök az útjukba került községet felperzselték.

A Habsburgok elleni fegyveres küzdelmek számos jeles történelmi személye fordult meg Szikszón (Thököly Ferenc, II. Rákóczi Ferenc stb.). Thököly 1679-es, a labancok felett aratott szikszói győzelméről készült dombormű Budapesten, a millenniumi emlékmű talapzatán, Thököly szobra alatt áll. Mészáros Lázár Ongaújfalu és Szikszó között ütközött meg 1848 decemberében az osztrákokkal.

A több évszázados várost sokszor sújtották elemi csapások (az 1852-es tűzvész például 472 épületet és a két templomot is a lángok martalékává tett). A XIX. századi filoxéra a település híres szőlőit tette tönkre. A sok csapás hatására maguk a szikszóiak kérték, hogy a települést minősítsék vissza nagyközséggé.

Trianon után Abaúj vármegye megmaradt részének 1920–38 és 1945–50 között székhelye. Városi rangját 1989-ben kapta vissza.

A település nevesebb szülöttei közül említést érdemel báró Perényi József, Vécsey Tamás budapesti egyetemi tanár és a Bór család, melynek egyik tagja Zsigmond király és német-római császár főlovászmestere volt.

Kérdések:

– Sorold fel Szikszó múltjának nevezetesebb sors-fordulóit!

– Mi vezetett oda, hogy a szikszóik lemondtak a városi rangjukról?

– Mikor szerezte vissza a település a városi rangját?

– Szikszóról olvashatsz az Ongai Kékdaru 1999. novemberi számában és az 1980-ban megjelent Szikszó, egy abaúji nagyközség története című könyvben.

Hernádkak

Már az Árpád-korban létező Hernád-menti település a középkorban fontos kereskedelmi központ volt. Az 1281-ben Kok néven először említett falu neve személynévből ered. 1302-ben egy oklevél itteni apáca kolostorról tesz említést. 1356-ban a falu az egri káptalan birtoka volt.

A török idő kezdetén rövid időre elpusztult, majd 1598-ban hódoltsági faluvá lett. A Rákóczi-szabadságharc alatt a visszatelepült kisszámú népesség is kipusztult. A települést Sisáry Gábor népesíti be döntően csehekkel 1750-ben; ő építteti fel a község nevezetes kúriáját is. A Hernád mindkét partján fekvő községet egy mocsaras földút kötötte össze Ongával. A település a XX. században gyakorlatilag összeépült Gesztellyel és Hernádnémetivel.

 

 

 

 

Ócsanálos és Újcsanálos

Csanálos a Csanálosi család ősi fészke volt a Hernád partján. A XV. században még Abaújhoz tartozott Chanalos néven. E században a Czudar család is a falu birtokosa volt. 1444-ben ők adják zálogba a települést a Rozgonyiaknak. 1550-ben a Gradeki Horváth – Stausick Márk kapott rá királyi adományt. 1598-ban Horváth György a földesura.

A török 1567-ben a falut elpusztította, de az újranépesült. A törökök az időközben Zemplén vármegye részévé váló települést 1630 és 1645 között ismét kirabolták. 1649-es tanúvallomások szerint a csanálosiak az egyre nagyobb rájuk nehezedő terhek miatt otthagyták a falujukat, s az pusztává vált.

A XVIII. század elején a falu újranépesült. Ekkor már népes református gyülekezettel rendelkezett. Jelentős számú evangélikus lakója is volt Csanálosnak. Az evangélikus egyház története 1517-re nyúlik viszsza, ekkor érkezett 14 evangélikus család Gömör megyéből a faluba. Az evangélikus egyház 1868-ban szakadt el az arnóti anyaegyháztól, s vált önállóvá. Az önálló csanálosi református eklézsia felállítására 1813-ban került sor. A XVIII. században a községben sok anabaptista is élt, akik 1760-ban a római katolikus hitre tértek át.

A falut a Hernád sokáig kettémetszette, s a sebes és sok helyütt kanyargós folyó a helység bel-portáit gyakran elöntötte. 1862-ben végrehajtott tagosítás alkalmával a határnak a kelet felé eső részén mérték ki azt az újtelepet, ahova a lakosok jórésze kiköltözött. 1865-ben a Hernád egy újabb áradása elmosta a nyugati parti részt a lakóházakkal és a középületekkel együtt. A lakosság nagyrésze ekkor elhagyta a veszélyeztetett részt és 4 km-re keletre, a mai Újcsanálos helyére költözött. Csak a szegényebbek maradtak a régi faluban. Ez a terület utóbb az Ócsanálos nevet kapta, mely név 1904-ben vált hivatalossá. Néhány évvel később, 1870 körül Sóstófalva hagyta el hasonló okokból a régi lakhelyét.

A XVIII. században a község még a Horváth családé volt, később a Szirmaiaké lett. A XX. században báró Prónay Gábor volt a település nagyobb birtokosa.

A Hernád áradása a régi, 1802-ben épült református templomot is elvitte. (A községnek kőből épült temploma a XVIII. században is volt.) Az új templom/ok már Újcsanáloson épültek fel. A református 1866-ban, majd 1938-ban, az evangélikus 1868-ban, majd 1910-ben.

Ócsanálos 1950-ig Újcsanálos része volt, ekkor a közigazgatási reform során Ongához csatolták. Ócsanálost Gyárvásnak és Parti résznek is nevezik.

 

Kérdések:

– Kik voltak a középkori Csanálos birtokosai?

– Mikor jött létre és miért Újcsanálos?

– Mikor csatolták Ócsanálost Ongához?

– Biciklizzetek ki Ócsanálosra, s ismerjétek meg a települést!

 

Feladatok

1. Milyen településekhez köthetők a következő családok?

Dőry: .................................................

Vay: ..................................................

Rákóczi: ...............................................

Puky: .................................................

Perényi: ...............................................

Sisáry: ................................................

Csanálosi: ..............................................

2. Kösd össze az összeillőket!

3. Nézz utána, hogy az Ongát körülvevő települések melyik történeti vármegyéhez tartoztak!

Alsózsolca: .............................................

Arnót: ................................................

Felsőzsolca: ............................................

Gesztely: ..............................................

Hernádkak: .............................................

Szikszó: ...............................................

Újcsanálos: .............................................

4. Válassz ki egy települést Onga szomszédai közül, s nézz utána részletesebben múltjának! Mit tudsz még róla?

.....................................................

.....................................................

5. Milyen közös csomópontja van Ongának a környező településekkel?

.....................................................

.....................................................

6. Nézz utána, hogy Onga helynevei közül melyek köthetők Ócsanáloshoz is! Segít az Ongai Kékdaru 1999. augusztusi és szeptemberi száma.

.....................................................

.....................................................

7. A következő vaktérkép Ongát és a szomszédos településeket mutatja. Azonosítsd a számokat a településekkel!

1. .................

2. .................

3. .................

4. .................

5. .................

6. .................

7. .................

8. .................

9. .................